Ima
"egyszerre nagyléptékű és intim előadás"
"egyedülállóan kontemplatív előadás, ahol úgy érezzük, egy szent rituáléban veszünk részt"
"Hitetleneknek is szakrális élmény az IMA"
"...a kivitelezés egyszerre erősen személyes, és egyszerre általános mind látvány-, mind hangzásvilágában."
"színpadtechnikailag is jó eséllyel paradigmaváltás, nézői élményben pedig mindenképpen"
"az éjszakai égbolt inspirálta installáció és egy immerzív cirkuszi előadás, mely megkérdőjelezi helyünket a világmindenségben"
"Messzemenően élvezetes élmény, mely minden elemében teljesen lenyűgöző."
"szenzációs fizikai teljesítmény és spirituális erő"
"Ahol a lélek önmagára találhat"
"Hallani létezésünk hangját"
"a művészetek átalakító és érzelmi hatalmának bizonyítéka"
"Az IMA közösen átélhető rítus annak minden külső és belső, az emberben történő elemével."
A Recirquel legújabb cirque danse produkciója nyújtotta immerzív színházi élmény elrepíti a nézőt a földi lét fizikai valóságából. A világegyetem mélységét idéző installáció belső utazásra invitál: a milliónyi pontból kitörő fény által életre hívott, pulzáló térben a Lélek elindul saját útján. Maga mögött hagyva a jelen zaját, az univerzum magányában, időből és térből kiszakadva, meghallja saját létezésének hangját.
Az IMA premierje 2022. áprilisában a Müpában, a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében valósult meg.
Hitetleneknek is
szakrális élmény az IMA
szakrális élmény az IMA
„...az IMA-nak nem egyszerűen díszlete van, hanem egy komplett, direkt ennek az előadásnak létrehozott saját tere, egy olyan egyedi cirkuszsátra, ami színpadtechnikailag is jó eséllyel paradigmaváltás, nézői élményben pedig mindenképpen. Az történik ugyanis, hogy az „immerzív színházi élmény”, ahogy a társulat aposztrofálja az előadást, meglepő módon valóban megtörténik a nézővel, nem pedig csupán ügyes marketinges lózungnak bizonyul – azaz a néző az ígéretnek megfelelően valóban feloldódik abban a színházi térben, amelyben az előadás megvalósul.”
„..az elsőszámú élmény itt mégis csak az ámulat az emberi nagyság és teremtő erő, de még inkább a túlcsorduló szépség miatt. Az a fajta szépség, amelynek láttán nem lehet nem bevonódni, amelynek láttán az ateista is kénytelen valami, az embernél nagyobb erőre asszociálni, amelynek láttán szinte fizikai fájdalmat okoz, hogy hány százezren-millióan élik le az életüket úgy, hogy soha nem látnak ehhez még csak hasonlót sem. Pedig ez a nyelv olyan univerzális, ezen akár még akár meg is érthetnénk egymást.”
Bognár Judit Lola, 24.hu
AXIS MUNDI:
Szakralitás a Recirquel IMA című előadásában
„A Recirquel társulat azt a nagy feladatot vitte véghez, amit mint iránymutató célt, vagy mint örökké jelen való rejtett értéket emleget a szakmai közbeszéd. A színház szakralitásának megteremtését. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a színháznak ne lett volna mindig is ilyen tulajdonsága, de a Recirquel mintha erővel visszapörgetné az idő kerekét, és felvillantja azt, amit egykoron elvettek a színháztól: a szentséget. Azt, ahol a színész nem civilből megy át színészbe, hanem beavatatlanból lesz beavatottá.”
Pásztor Máté, prae.hu
Hallani létezésünk hangját
„Rendkívüli elmélyülésben volt részünk a szakrális helyek atmoszféráját megidéző térben, ahol teljesen elveszítettük a tér- és időérzékelésünket, s úgy éreztük, mintha az univerzumban repülnénk.”
Petrovics Gabriella, Magyar Nemzet