A Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető ’életanyag’ folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.

A Vági Bence rendezésében és koreográfiájával megvalósuló előadás a kortárs táncot és a cirkuszművészetet ötvöző zsáner, a cirque danse újabb lehetőségeit feltárva keresi az emberiség aggodalmait kifejező éteri mozgásnyelvet.

A szülőföld erejéből építkező My Land (2018), az időn és téren átívelő szeretetről mesélő Solus Amor (2020) után, az IMA(2022) a csend teremtő erejét idézte meg. A Recirquel új produkciója, a Paradisum természet uralta világát átfonó ’életanyagából’ organikusan formálódik meg az új lény, akinek nincsenek emlékei, fájdalmai és hiedelmei, mozdulatai ösztönösek. Megtapasztalja a közösség élményét: a tiszta szeretettel és bizalommal harmonikus egyensúlyt teremt.

A cirkuszművészet levegős és talaj zsánereiből a kortárs tánc eszköztárán keresztül építkező koreográfia újabb dimenziókba fejleszti az elmúlt pár év Recirquel produkcióiból már jól ismert cirque danse műfaját. Az előadás létrehozásához Vági Bence különböző területekről érkező művészeket kért fel, akikkel több hónapos mozgásművészeti fejlesztés során forrott ki a Paradisum különleges formanyelve. Ebben a kreatív munkában fontos szerepet játszottak a Társulat korábbi produkcióból jól ismert előadóművészek, Horváth Zita, Illés Renátó és Zsíros Gábor, a Paradisum társ-koreográfusai, valamint Várnagy Kristóf, aki Holp Nándor és Schlecht Aliz mellett kreatív munkatársként vett részt az alkotófolyamatban.

Az előadás dramaturgiai és vizuális középpontját adó látványelem az emberi test és mozdulatok egyenrangú partnereként teremti meg az újjászületés egyszerre ősi és éteri atmoszféráját. Az előadóművészekkel együtt lüktető ’életanyag’ morajló tengerként, majd menedéket nyújtó levélként borul a tiszta emberi lények fölé, rájaként úszik át a színen, vagy épp transzcendentális erőként suttog a szereplők fülébe. A látványtervezésben, melyben szervesen olvad össze jelmez és díszlet, Kasza Emese társalkotóként vett részt. A díszlet ’életanyaggá’ alakításának a ligthing design szerves részét jelentette, ami ez alkalommal is a Lenzsér Attilával való közös alkotófolyamat során formálódott. Az előadás létrehozásának technikai vezetője Vladár Tamás volt, aki reptetéstechnikai szakértőként is közreműködött.

Az újjászülető ember mítoszának konfliktusai az előadáshoz komponált zenében is megfogalmazódnak. Vági Bence most is Szirtes Edinát kérte fel zeneszerzőként, hogy létrehozza azt a sokrétű hangzásvilágot, melyben a mitikus káoszból formálódik az életet elsöprő és egyben teremtő moraj, miközben az emberi emlékezet tudattalan lüktetéseként felderengenek az eltűnt kultúrák fohászai. A zene Terjék Gábor, sound designer munkájával alakult a színpadi produkció élő, szerves részévé.

A Paradisum az újjászületés tiszta, egyszersmind baljós, a jövőbe aggodalommal tekintő reménye. Képes megőrizni a bűnöktől mentes emberi lény lelke és elméje tisztaságát? Megtalálja a boldogságot a közösségi lét rítusainak biztonságában?