2021. május 20-án  legújabb, Solus Amor című produkciónkkal nyit újra több mint fél évet követően a kortárs előadóművészet egyik kiemelkedő európai játszóhelye, az osztrák Festspielhaus St. Pölten. A kortárs táncot a cirkuszművészettel egyesítő Vági Bence rendezte cirque danse előadás – amelyet most első alkalommal láthat a nemzetközi közönség – a hitről és a szeretetről, a természetről és az univerzumról szól.

Tavaly ősszel a Müpa Fesztivál Színházában debütált Magyarországon a Solus Amor; most újra színpadra kerül az előadás, amelyet tavaly mindössze néhány alkalommal láthatott a magyar közönség.

A kontinens egyik legjelentősebb előadóművészeti helyszíne, az osztrák Festspielhaus St. Pölten évi 70 ezer nézőt lát vendégül, színház évadonként több mint 70 produkciót mutat be a kortárs balettől a nemzetközi alkotásokon és klasszikus koncerteken át a jazzig. Elsősorban az itt színpadra állított kimagasló színvonalú táncművészeti produkciók vonzzák a közönséget Európa és a világ minden tájáról, és ebbe a sorba illik a Vági Bence művészeti vezető és a Recirquel által megteremtett új előadóművészeti műfaj, a cirkuszművészetet a tánccal ötvöző cirque danse is. A Recirquel a tavaszi lezárások alatt már megjelent a színház online repertoárjában, a társulat Non Solus című produkciója, amelyet márciusban vetített a Festspielhaus, majd tízezres megtekintéssel nézői csúcsot döntött a közvetítések között.

A hitről és a szeretetről, a természetről és az univerzumról szóló Solus Amor című előadásban az újcirkusz, a klasszikus és a modern tánc egyesül. Miközben az akrobatika a káprázatot és az ámulatba ejtést szolgálja, a tánc lehetőséget ad az önkifejezésre, a finomabb jelentésárnyalatok közvetítésére és a történetmesélésre. A Solus Amor nem egy történetet mond el, hanem többféle közelítésben azt vizsgálja, mennyire fontos az ember számára a bolygónkon jelen lévő szeretet. A produkció feleleveníti a szeretet különféle rétegeit, a szerelem és a gyűlölet változatait, de mindenekelőtt azt az egyetlen és ősi hajtóerőt kutatja, mely időtől és tértől függetlenül mindannyiunkat összeköt. Ezt az időtlenséget fejezi ki a színpadi tér is: a szereplőkkel együtt természeti esszenciaként öleli körül a közönséget, ősi imához hasonlóan vonzza magába a nézőt.