újcirkusz társulat

"..Vági Bence „képregényként" rajzolja meg azt a világot, amit elképzelt az adott műsorhoz."


Hogyan kerül a magyar újcirkusz-társulat, a Recirquel a legendás kanadai elődjével egy színpadra?

Képregényből megszülető látványvilág

Állandó csapat, a magyar artistahagyomány megtartása és újraértelmezése, hosszas kreatív alkotófolyamat – ebben áll az első hazai újcirkusz-társulat, a Recirquel sikerének titka az alapító művészeti vezető, Vági Bence szerint. A színházművészetet az artistamutatványokkal ötvöző műfaj immár nemzetközileg elismert, tehetséges csapata legutóbb Párizsban aratott sikert a világhírű magyar fotós, Brassai munkáin alapuló, Müpával közös műsorával.

„Volt bennünk egy kis félelem, mert párizsi témával a francia fővárosba menni komoly kihívás" – mondta lapunknak a Recirquel magyar újcirkusz-társulat alapítója és művészeti vezetője, Vági Bence a legutóbbi turnéjukról. Ugyanis mint arról már hírt adtunk, a múlt év végén az első magyar újcirkusz-csapat odakint is bemutatta harmadik egész estés műsorát, a Párizs Éjjel című, hazánkban már nagy sikerrel futó előadásukat, és a másfél hónap alatt több mint tizennyolcezren látták, a mértékadó helyi sajtóban is több méltatás jelent meg róluk. Az ihlető forrás – amint a plakátokon is szerepelt – a világhírű magyar fotós, az 1984-ben elhunyt Brassai (Halász Gyula) volt: a művészeti vezető rámutatott, hogy az élete nagy részét Franciaországban töltő alkotó talán plusz vonzerőt is jelentett a kinti közönségnek.

Vági Bence lapunknak elmesélte, hogy hosszú időn át kutatta Brassai munkásságát, a műsor nagyrészt két albuma, az 1933-as Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) és a két évvel későbbi Voluptés de Paris (Párizs örömei) képei és a melléjük írt néhány soros történetek nyomán készült, felidézve a múlt századelő lokáljainak világát. De a művészeti vezető járt a francia főváros Brassai-archívumában és tanulmányozta a fotós naplóját is – az Előhívás című kötet Magyarországon már sajnos nem kapható, de néhány helyen fellelhető még.

Egyébként a Brassóban született, majd Berlinben és Párizsban dolgozó fotóművész teremtette meg az éjszakai fotózás hagyományait, előtte kevesen foglalkoztak ezzel. A „Párizs szemének" nevezett, hamar ismertté vált Brassai figyelte az éjszakai várost, megörökítette a Montparnasse-t, a rendőröket, a prostituáltakat, a bárokat. Ez az érzékeny-dokumentarista univerzum hozta meg számára a világhírt, évtizedekkel később további albumokban jelentette meg azokat a „merész" képeket, amelyeket a harmincas években nem lehetett. Ezekből az akkori bohém lokálok világát bemutató albumokból, a képleírásokból Vági Bencéék pedig rekonstruálni tudták, hogy az adott fotónak mi lehetett a története.

Kérdésünkre, hogy hogyan zajlik az alkotófolyamat, elmesélte, hogy a Párizs Éjjel esetében is a vezérfonál tőle indult ki, majd kreatív hetet tartottak, amelyen minden társulati tag megtalálta a hozzá legközelebb álló képet, így alakultak ki a figurák – persze néhány alak nem egyezik a fotókon szereplőkkel, inkább belemerültek az érzésekbe, történetekbe, amiket a képek „elmeséltek".

Az egyes előadások úgy születnek meg, hogy általában „képregényként" megrajzolja a díszletekkel, jelmezekkel azt a világot, ami elképzelt az adott műsorhoz. Nincsen konkrétumokat tartalmazó forgatókönyv, a végleges előadás hosszas kísérletezés, majd gyakorlás eredményeképp jön létre.

Arról, hogy vajon miért tartott ilyen sokáig, míg a színházművészetre építő újcirkusz a társulatának 2012-es megalapításával hazánkba elért – a műfaj alapítójának a nyolcvanas években indult kanadai Cirque du Soleilt tartják –, Vági Bence azt mondta: ennek okát még nem kereste, de amikor létrehozta a Recirquelt, sokan arra figyelmeztették, hogy a magyar artisták, különösen a fiatalok, nem alkalmasak erre. „Persze igaz, hogy a frissen végzett fiataljaink, akikkel létrehoztuk az együttesünket, tapasztalatlanok voltak. Sok munka van az előadásainkban, lépésről lépésre építkezünk, már negyedik éve, nem akartuk egyből megváltani a világot" – tette hozzá.

Szerinte az is fontos, hogy ők állandó társulat: külföldön általában úgy működnek az újcirkuszok, hogy egy-egy show-ra egy adott csapat van, aztán lecserélik a fellépőket, folyamatos a fluktuáció. „Azonban mi tudjuk, hogy kinek milyen kvalitása van, merre fejlődhet, mert ugyanazokra az emberekre építek. Talán ez hozza meg a sikert külföldön is, mert látják az összetartó energiát" – mutatott rá.

Nem felejtették el a kelet-közép-európai identitást sem, hangsúlyozta az alapító, nagyban építenek az évszázados magyar cirkuszhagyományra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy sok országban egymás ellen van a két tábor, a hagyományos és az újcirkusz hívei. „Mi azonban tiszteljük és egyben újraértelmezzük a nyolcvan-száz éves tradíciókat. Nem akartam hátat fordítani ennek, nagyon jó, amiket tanítottak" – fűzte hozzá. Elmondása szerint tanácsadóként segíti a Recirquelt több olyan elismert mester, akik a társulati tagokat tanították, mint például Ócsai Böbe, aki az Állami Artistaképző Intézet igazgatóhelyettese is volt egykor.

Az alig négy év alatt kivívott hazai sikernek és nemzetközi elismertségnek köszönhetően számos meghívásnak kell eleget tenniük a következő hónapokban is. Vági Bence elmondta: a Müpában teltházzal futó négy egész estés előadásuk közül most az első nagy produkciójukat, a 2013-as Cirkusz az Éjszakában-t mutatják be Franciaországban. Ezt követi egy gála Montreálban, ahová a már említett Cirque du Soleil mellett csak négy másik társulat kapott meghívást – köztük a Recirquel. Utána Kolumbiában vendégszerepelnek a Párizs Éjjel-műsorukkal, aztán Olaszország, Hollandia következik, augusztusban a Sziget fesztivál, szeptemberben pedig a Cirque du Soleil által alapított kőszínházban mutatkozhatnak be.
 
Zsiray-Rummer Zoltán
 
A cikk az Magyar Hírlap oldalán olvasható.