újcirkusz társulat

Pintér Áront, a Recirquel Újcirkusz Társulat mélabús zsonglőrbohócát imádja a közönség. Az artista olyan kisfiús melankóliával alakítja estéről-estére a szomorú bohócot, hogy a né...zőnek kedve lenne kicsit megvigasztalni. Pedig a húszéves Áron gyerekkorában még kifejezetten félt a bohócoktól.

00 PinterAron


Aztán történt vele valami, amelytől fogva semmi más nem érdekelte, csak a cirkusz. Bohóc akart lenni és artista.
A fiatalember máig hálás szüleinek, hogy mást neveltek belőle, mint mások. Áron tévézés vagy számítógépezés helyett festett, rajzolt és rengeteget olvasott. Később, egészen pontosan tíz éves korától kézzel-lábbal zsonglőrködött otthon, családja és barátai őszinte csodálatára.

„Kisgyerekkoromban megpróbáltak elcipelni a cirkuszba, de megrémített a kapuban ácsorgó bohóc, így bojkottáltam az előadást. Később szerencsére tovább próbálkoztak. A tizedik születésnapomon nagyszüleim elvittek egy a cirkuszi előadásra. Egy orosz társulat lépett fel, s az élmény valósággal lenyűgözött. A címére is emlékszem: Káprázat és csoda. Ráadásul az orosz bohóc lengődróttal lépett fel, ami az idők során az én kedvenc rekvizitem is lett. "
Ettől kezdve minden a cirkuszról szólt: otthon cirkuszosat kellett játszani, édesanyám bohócnak festett, bohócokat rajzoltam mindenhová, és az összes kezem ügyébe kerülő tárggyal zsonglőrködni kezdtem. Szerencsére mindvégig támogattak az elhatározásomban." Egyik nyári szünetben aztán egy cirkusztáborba ment, ahol felfigyeltek a tizenegy évesen már három-négy labdával zsonglőrködő, egy keréken bicikliző fiúra." A szabadidejében művészi igénnyel festő fiatalember az artistaképzőben ismerkedett meg állandó színpadi kellékével, a lengődróttal, s később a neves artista, Zboray Éva tanítványa lett. Ezt a rendkívül bonyolult és nehéz rekvizitet rajta kívül nagyon kevés artista képes alkalmazni. A lábzsonglőrködésben pedig a patinás cirkuszdinasztia egyik leszármazottja, Picard Ferenc és Váradi Éva lábzsonglőrök mentorálták az ifjú művészt.
Áron ugyancsak az iskolában ismerte meg állandó művésztársát Lakatos Leonettát, akivel a Recirquel produkcióiban is elválaszthatatlan partnere.

„Amikor padtársak lettünk, barátkozni kezdtünk, 2011 óta pedig együtt dolgozunk. Remekül kiegészítjük egymást, szerintem eredetiek vagyunk együtt." A kétségtelenül formabontó páros az eddigi, decensen túlfűtött bohócjeleneteken túlmutatva, a Recirquel legújabb előadásában, a Párizs éjjel című produkcióban öreg házaspárt alakít majd. „A klasszikus, kissé szocreál artista neveléshez képest a Recirquel teljesen más színpadi létet mutatott meg számomra. Az első produkciótól fogva a társulat tagja vagyok, immár a harmadik éve. Rengeteget foglalkozom ettől fogva a gesztusaimmal, mimikámmal és az érzelmeimmel. Mindez egyfelől segít a karaktereim megformálásában, cizellálásában. Másrészt úgy vélem, életkoromhoz képest érettebb lettem."

Az ifjú artistának nem is jön rosszul némi bölcsesség, hiszen egyáltalán nem könnyű feldolgozni, hogy az iskolapadból egyenes út vezetett a Művészetek Palotája színpadára.
„Valahol máig felfoghatatlan mindez számomra, nem sejtettem, hogy ekkora áttörést hoz a színpadon és a sorsomban egyaránt.
A Recirquelnek köszönhetően már elhiszem magamnak, hogy mindenre képes vagyok. Bárhol bármit is teszek, a lelkem és az összes gondolatom mindig a társulat körül van."